Életemben először, 2019 Decemberében látogattam el a Kanári-szigetekre és itt kezdődött a szigetcsoport iránti szerelmem. Egy hetet töltöttem Fuerteventurán és azóta nem tudok betelni a kanári-szigeteki életérzéssel. Eszméletlen fotókat sikerült lőni a szigeten, ezeken keresztül elmesélek mindent amit tudni érdemes. Öveket becsatolni, olvasásra felkészülni!
Fuerteventura általánosságban:
Fuerteventura a Kanári-szigetek második legnagyobb szigete. Partszakaszai többnyire fekete homokosak, de azért a klasszikus arany homokos partokból sincs hiány. Időjárás szempontjából talán a legfontosabb dolog, hogy egész évben meleg van. Az éves hőingadozás elég kicsi, ezért egész évben bátran látogatható. Tökéletes úti cél egy "télből nyárba" utazáshoz is.
Kiutazás:
Akkoriban sajnos Budapestről nem volt közvetlen járat, így Bécsből mentünk a Laudamotion által üzemeltetett járattal. Azóta a WizzAir heti egyszer üzemeltet járatot közvetlenül Budapest és Fuerteventura között. A jegy fejenként 90 ezer forint volt.
A Bécsbe történő kijutáshoz a Flixbus-t vettük igénybe, bár bőrönddel egyáltalán nem szeretek buszon utazni. Mindig attól félek, hogy az egyik megállóban valaki ellopja a bőröndömet. Kiváncsi lennék, hogy hányan félnek még ugyanettől. :)
Ez az út fejenként kb. 5ezer forint volt a bécsi reptérig, ami teljesen elfogadható főleg úgy, hogy közvetlen a bejárat előtt tesz ki. Van lehetőség privát transzferre is, de azokat csak akkor érdemes választani, ha menetrenden kívüli időszakban kell kimenni vagy hazajönni, ugyanis lényegesen drágább.
Mivel csak kabinbőröndökkel utaztunk, így érkezés után reptéri utasfelvételre (check-in) nem volt szükség, a biztonsági ellenőrzés pedig gyorsan megvolt. Felszálltunk a gépre és már úton is voltunk. A repült idő körülbelül 5 óra volt, amit a fapados "kényelemben" elég nehéz kibírni. Az embernek annyi mozgástere van mint a reggeli csúcsidőben a "négyeshatos" villamoson, de még így is totál megéri!
Autóbérlés:
Rengeteg szolgáltató van a Kanári-szigeteken. Érdemes alaposan utánanézni, hogy melyik szolgáltatónál milyen feltételekkel lehet bérbe venni az autót. Ezekre fontos odafigyelni:
Kaució (deposit): Nagyon sok szolgáltató kauciót kér a foglalás megkezdésénél arra az esetre, ha valami történne az autóval. Ezzel alapvetően semmi gond, csak sokan ezt nem szeretik előre kifizetni.
Biztosítás: Fontos megnézni, hogy milyen biztosítással kínálják az adott autót és, hogy kár esetén mennyi az önrész (ha van).
Én eddig háromszor voltam a Kanári-szigeteken és minden alkalommal a Cicar-nál foglaltam az autót. A flotta új, tiszta, nincs kaució és önrész nélküli biztosítással adják az összes autót. Csak ajánlani tudom őket! Na de vissza az utazáshoz...
Az autót már hetekkel az utazás előtt lefoglaltuk a korábban említett cég oldalán, így leszállást követően egy rövid adminisztráció után meg is kaptuk a kulcsot egy borítékban.
Ekkor még nem tudtuk, hogy nem az eredetileg lefoglalt autó kulcsa van a borítékban. Ez akkor derült ki, mikor odaértünk a megfelelő parkolóhoz és megláttuk az autót. Ez a pillanat azóta is előttem van, ahogy mindkettőnknek leesik az álla, ugyanis eggyel magasabb kategóriájú autót kaptunk.
Az eredetileg foglalt autó egy Fiat 124 Spider volt, de mi ennek az Abarth tuning verzióját kaptuk meg. Autókedvelőként, az embernek ilyenkor rendesen megdobban a pici szíve és azonnal rátaposna a gázpedálra. Mondanom sem kell, hogy mekkora élmény egy ilyet vezetni, meg is hajtottuk rendesen! Az emberek felkapják a fejüket és megfordulnak utána. Imádtam minden pillanatát! Ezt az "upgrade"-et nyilván ugyanazon az áron kaptuk, mint amennyiért az eredetileg foglalt autót kaptuk volna. Ez kicsivel több mint 300€ volt a 8 napra. Sokan mondják, hogy 300€-t nem ér ez az autó egy hétre. Dehogynem! Nagyon sokat hozzátesz egy ilyen autó a nyaralás élményéhez. Nyilván nem vagyunk egyformák, valakinek nem jönne be, de én csak ajánlani tudom.
Szállás:
Egy otthonos kis apartmant béreltünk ki Corralejo belvárosában. Nem volt nagy, semmi extra, de alvásra és reggeli készítésre tökéletesen alkalmas volt. Ketten összesen 90 ezer forintot fizettünk a 8 nap 7 éjszakáért, ami nagyon baráti. Az apartman még most is kiadó és fogad vendégeket. Ide kattintva eléritek a szállás oldalát a Booking-on, de csatolok róla pár képet is. Nagyon hangulatos, modern, tiszta kis apartman. Szerencsére a parkolás a környéken ingyenes volt.
A sziget felfedezése
Hét teljes napunk volt felfedezni Fuerteventurát, ami elégnek tűnhet, de nem az. Nagyon sok a látnivaló és ráadásul a sziget hosszúkás formájából adódóan vannak távolságok is rendesen. Mi összesen 1.200 km-t tekertünk bele az autóba ez alatt az egy hét alatt. Ennek ellenére, nagy részét azért csak sikerült megnézni a sziget csodáinak.
Első nap:
Telelésünk első napját Corralejo homokdűnéinél kezdtük, ahol sétáltunk a dűnék között és lementünk az óceánpartra. Ezt követően elindultunk az Oasis Wildlife Park-ba, ami egy hatalmas állat- és növénykert. Ide a belépő 35€ volt fejenként. A park gyönyörű és rengeteg állat megtalálható benne. Egy fél napot simán el lehet itt tölteni, mi is ezt tettük és késő délutánig sétáltunk a parkban.
A nap végére már csak egy rövid program fért bele az időbe, ami Costa Calma partja volt. Itt besétáltunk egy kicsit a vízbe és megvártuk a naplementét. Ez egy laza, bemelegítős nap volt a szigeten. Sötétedés után beugrottunk az autóba és elindultunk vissza a szállásunkra.
Második nap:
Utazásunk második napját El Cotillo-ban kezdtük, ahol megnéztük a világítótornyot (Faro del Tostón), illetve a település egyik strandját, a La Concha-át. Az utóbbinál annyira szép türkizkék volt a víz, mintha legalábbis egy trópusi szigeten lennénk. Ez a két látnivaló kicsit távolabb van a belvárostól, így ide kocsival mentünk ki. Ezt követően bementünk Cotillo központjába, ahol megnéztük a Castillo de El Tostón-t, ami lényegében egy apró erődítmény. Mellette van egy szobor, amin egy bálna csontváza található. Ebben az az érdekes, hogy a csontváz nagyon kicsi egy normál bálna méreteihez képest.
Ezen a napon nagyon erős volt a szél. Egy-egy széllökés majdnem felborított minket, az az előnye viszont megvolt, hogy a hatalmas hullámok felcsaptak egészen az erődítményig. Nagyon látványos volt.
Miután kellőképp felfedeztük El Cotillo-t, elindultunk vissza Corralejo-ba. Reméltük, hogy a nagy szél miatt a parton el tudunk kapni pár hullámlovast. Szerencsénk volt, ugyanis rengeteg szörfvitorlás volt kint, akik élvezték a nagy szelet és a hullámokat. A partra lejutni egy szenvedés volt mert a szél olyan sebességgel fújta a homokot, hogy az szó szerint fájdalmas volt ahogy az ember lábának csapódott. A parton megnéztük a szörfösöket, majd bementünk a városba körülnézni, ezzel zárva a második napunkat a szigeten.
Harmadik nap:
Erre a napra nagyon sok látnivalót terveztünk be, amik ráadásul messze is voltak a szállásunktól. Ez volt az egyik leg látványosabb napunk. Reggel bepattantunk a kabrióba, leengedtük a tetőt és elindultunk Betancuria felé. Utunk a sziget belsején keresztül, szebbnél szebb tájakon át vezetett. Első megállónk egy nagyon csendes kis falu, La Oliva volt. Itt beültünk egy helyi kávézóba meginni a reggeli energialöketet, majd egy kis sétálást követően folytattuk utunkat. Az út Betancuria-ig kb. 50 perc volt, természetesen a rövid kávészünetet nem számolva.
Betancuria egy igazán varázslatos, bájos kis település a sziget szívében. A falu csak úgy árasztja a nyugalmat. Az emberek teljesen lelassulnak és alkalmazkodnak a falu tempójához. Sokan kiülnek egy padra, élvezik a napsütést, vagy éppen a reggeli kávéjukat szürcsölik valahol. Egy bácsi gitáron játszott spanyol zenéket, ami megadta azt az érzést amiért ennyire szerethető ez a pici kis falu.
Mire szép lassan bejártuk a falut, ideje volt ebédelni. Be is ültünk a La Sombra nevű helyre, aminek az asztalai kint voltak egy gyönyörű kertben. Naná, hogy itt ettünk egy sonkatálat, illetve nagyon jó spanyol kajákat. A főételek 8-10€ között mozogtak, ami egyáltalán nem vészes. Nagyon jó kis hely, ha erre jártok mindenképp nézzetek be hozzájuk, nem fogtok csalódni.
Ezután sétáltunk még egy kicsit, hogy ledolgozzuk a kaját, illetve megnéztük az ajándékboltot ahol szuper helyi cuccok voltak, majd visszaültünk a kocsiba és elindultunk Ajuy felé. Útközben Pájara-ban megálltunk egyet fagyizni és tankolni.
Ajuy a sziget nyugati felén található, fekete homokos partjáról és a barlangjairól híres. Gyönyörű, ahogy a hatalmas hullámok fehér habja simogatja a fekete homokos partot, nagyon kontrasztos és nagyon "insta kompatibilis" a hely. A fehér cipőm annyira nem örült ennek a fekete homoknak. Mondjuk ez egy ilyen helyen kit érdekel?! Első dolgunk volt kicsit mászkálni a parton.
A képen látható kő ott volt a parton. Ez a kép mindig arra emlékeztet, hogy ott kint mennyivel jobb kedvűek és nyugisabbak az emberek. Nem rohannak sehova, kevesebbet idegeskednek, ezáltal boldogabbak is. Ezzel a kővel ott, akkor együtt tudtam érezni.
A part felfedezése után elindultunk a barlangok felé. Egy kicsit sietnünk is kellett mert ment le a nap és jött a dagály. Közvetlen a partról megy fel egy túraútvonal a magaspartra ahonnan szép kilátás nyílik Ajuy-ra. Ezen a túraútvonalon lehet egy kellemes sétával megközelíteni az Ajuy barlangokat.
Lementünk az egyik barlangba de már nem nagy magabiztossággal, ugyanis egyre nagyobbak voltak a hullámok. Gyorsan lementünk, megnéztük a barlangot, majd elindultunk felfelé a lépcsőn és abban a pillanatban egy akkora hullám csapott be a barlangba, ami simán nekicsapott volna minket a barlang falának, ha még ott vagyunk lent. Kicsit lesokkolva, de szerencsésen visszaértünk Ajuy-ba, ahol egy csodás naplementét nézhettünk végig. Rengeteg ember ült kint a sziklákon a naplementét várva.
Negyedik nap:
A negyedik nap reggelén már korán elindultunk a sziget dél-nyugati csücskébe, ami tulajdonképpen Cofete. Ez kb. 2 órás út Corralejo és Morro Jable között, ahonnan a földút (igen, jól olvastad) indul. Bérelt autóval ezt mindenki csak saját felelősségre vállalja, mert egyik biztosítás sem fedezi a földúton történő defektet és az egyéb járulékos költségeket. Ez a földút 20km hosszú, egy hegyen vezet át és annyira rossz, hogy még a terepjárók is zötykölődnek rajta. Mi ezt egy leültetett Cabrio-val, egy óra alatt teljesítettük és szerencsére semmi baja nem lett az autónak. A hegy tetején van egy kilátó, ahonnan gyönyörű látvány nyílik Cofete partjára. A látványt szavakkal nem lehet leírni, de még a képek sem adják vissza azt a látványt. Alig vártuk, hogy fürdőruhában berohanjunk a vízbe.
Miután leértünk a partra, leparkoltunk egy nagy homokos parkolóban. Itt társaságunk is akadt amíg átöltöztünk. Volt a parkolóban két nagyon barátságos, ámde kíváncsi szamár akik mindent megpróbáltak elcsenni a nyitott csomagtartóból.
Cofete partszakasza hatalmas, a fekvése miatt a hullámok nagyon nagyok és erősek. Volt több hullám is ami ledöntött minket a lábunkról. Itt több mint egy fél napot töltöttünk el fürdéssel és napozással, mondván ha már leszenvedtük magunkat eddig, akkor élvezzük is ki a helyet.
A negyedik napot Morro Jable belvárosában fejeztük be, ahol vacsoráztunk és még este sétáltunk egy keveset. Két húzósabb nap után, a negyedik nap végére már kellően kifáradtunk, így közös megegyezéssel másnapra egy pihenős napot terveztünk be.
Ötödik nap:
Ezt a napot egy az egyben rászántuk a pihenésre és egy nagyon laza napot terveztünk. Reggel visszamentünk Morro Jable-ba és a strandon pihentük végig a délelőttöt, majd délután elindultunk kicsit körbenézni a városban. Az első célpont egyértelműen a homokos parton lévő világítótorony (Faro de Morro Jable) volt, illetve megnéztük még a helyi afrikai stílusú bazárt, ahol vettünk pár apróságot.
Kicsit korábban elindultunk vissza a szállásra, mert mindenképpen útba akartuk ejteni Sotavento-t. Ez sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lőttünk pár képet és elindultunk vissza a szállásra. Puerto del Rosario-ban megálltunk egyet sétálni, elvégre ez a város a sziget fővárosa. Itt, aznap este sajnos egy dupla sávos körforgalomban sikerült egyet koccanni az autóval Hosszasan vitatkoztunk a másik autó sofőrjével, aki sajnos nem beszélt angolul, így kicsit az activity-re hasonlított a kommunikációnk. Felhívtuk a Cicar-t, akik azt mondták a telefonba, hogy semmi gond nincs ezzel, majd a biztosító kifizeti a kárt és semmi teendőnk ezzel kapcsolatban. Itt jöttem rá, hogy a fullos biztosításuk tényleg fullos. :D
Hatodik nap:
A hatodik napra két hosszabb túrát is beterveztünk. Az egyik túra a Calderon Hondo vulkán tetejére vezetett, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a szigetre. Az út nagyon meredek volt, nagyon sok helyen vulkáni sziklákon kellett felkapaszkodni. Ha felér az ember, akkor a vulkán kaldéráját érdemes körbesétálni. Innen is szép fotókat lehetett lőni a tájról.
Ez volt az első olyan napunk amikor borúsabb volt az idő, de hideg így sem volt. Néha-néha max egy pulcsi kellett a szél miatt. Ebben a borús időben teljesen más hangulata volt a szigetnek. Jó volt a napsütéses időn kívül ezt is megtapasztalni.
A két túra között útbaejtettük Lajares-t és ott beültünk egy péségbe, kicsit feltölteni az energia raktárakat. A hely neve El Goloso de Lajares. Mindenképpen érdemes ide benézni, mert jobbnál jobb süteményeket, szendvicseket lehet kapni és mindezt el is lehet fogyasztani a tetőteraszon.
A második túránk indulási pontját egy földúton kell megközelíteni. Mivel mi természetesen szeretünk veszélyesen élni, belevágtunk a zötykölődésbe megint. Szerencsére most sem történt semmilyen incidens és épségben megérkeztünk a Barranco de los Enamorados bejáratához. Itt nincsen kialakított parkoló, így ott kell hagyni az autót ahol éppen elfér. A Barranco de los Enamorados egy víz által érdekesen kivájt kanyon, ami a sziget belseje felől kígyózik majdnem a partig. A kanyon tele van érdekes szikla képződményekkel, két-három óra alatt bőven be lehet járni az egészet. A kanyonnak van több része is ami olyan, mintha az ember valahol a Tatuinon járna a Star Wars univerzumban. Ezzel a két túrával el is ment az utolsó teljes napunk a szigeten.
Hetedik, és egyben utolsó nap:
Az utolsó napra már nem akartunk semmilyen nagy programot betervezni, mert este már ment vissza a gépünk Bécsbe és időben ki kellett érni a reptérre. Így az hetedik napi program a Playa del Bajo de la Burra, hétköznapi nevén a Popcorn Beach volt. Ez a partszakasz a partot beborító apró "kavicsokról" kapta a nevét. Ezek a "kavicsok" tulajdonképpen tengeri korallok letört és az óceán által lecsiszolt darabjai, amit a partra sodort a víz és úgy néznek ki mint a popcorn. Mindenképpen látogassatok el erre a partra ha Fuerteventurán jártok, mert nagyon érdekes és elég kevés helyen létezik ilyen a világban.
A nap hátrelevő részére már csak az összepakolás és az utazás maradt. Kimentünk a reptérre és fájó szívvel visszaadtuk a kis Spider-ünk kulcsát. A gépünk szerencsére időben érkezett, így hamar úton is voltunk vissza Bécsbe, ahol sajnos egy kicsit hidegebb idő várt minket...
Összegzés:
A sztori és a képek után szerintem már nem is kell mondanom, hogy Fuerteventura mennyire varázslatos. Mindenkinek javaslom, hogy egyszer látogasson el ide. A sziget hangulata, az emberek, a tájak, a falvak és a városok egy nagy egészet alkotva alig várják, hogy minél több utazó megismerje őket. Az egész sziget nagyon nyugodt, egész évben süt a nap és jó idő van. A szigetben az az igazány gyönyörű, hogy a sok természeti csodája szinte mind ingyenesen megtekinthető és élvezhető. Ezek azok a dolgok amik hozzájárulnak ahhoz a bizonyos kanári életérzéshez amiről a bejegyzés elején írtam. Ezt nyilván akkor tudja csak az ember a legjobban érezni, ha a saját bőrén tapasztalja. Fuerteventura annyira megfogott, hogy az utazás után elhatároztam, hogy a többi szigetet is szeretném felfedezni a közeljövőben.
Térkép:
Comments